Fogyókúra-paradoxon

2007 november 8. | Szerző: Teszterke

Ha bárkit megkérdeznénk, aki gyalog van, az utcán szembejön, mit jelent a fogyókúra, mihez köthető a fogyás, tízből kilencen azt válaszolnák: koplalás!
Na, ez az első dolog, amit el kell felejteni a MiaoMei esetében.
Megmondom őszintén, hogy a keksznapok és az első látványos sikerek után kicsit nehezemre esett elfogyasztani a kúrában előírt mennyiséget. Az időket tartottam, de úgy éreztem, elronthatom az eddig elért eredményeimet. A tévedésem nagyon hamar megmutatta magát a mérlegen. A fogyás ugyanis megállt. Egy jó kis beszélgetés a masszőrömmel aztán átkattintotta fejemben a relét, és másnap már pontosan tartottam a megadott mennyiségeket is. Sőt, megfogadva Ibi tanácsát, nem is háromóránként, hanem a napi adagomat szépen elosztva óránként, másfél óránként ettem. Mindig épp csak egy kicsit a napi adagból, de odafigyeltem, és nem éreztem lelkiismeret-furdalást. A szemléletváltás már az aznapi mérlegelésen mutatta az eredményt. A fogyás újra beindult. Nem hittem a szememnek. Masszőröm, Kata úgy érzékeltette a rendszer működését, mint egy futószalag: folyamatosan adagolod az ételt, s így a szervezetnek nincs ideje raktározni, hanem a futószalag végén szépen már pottyan is le a felesleg.
Na, azóta hörcsöggé váltam. Reggel szépen bekészítek mindent (nem kell megijedni, nem sok és nem bonyolult dolgokra kell gondolni), és mint egy bájos rágcsáló, veszem magamhoz folyamatosan az adagokat.
Az eredmény pedig magáért beszél, három, két éve nem hordott nadrágom került elő a felső polcról.